|
Az elektronikus adatállományok közép- és hosszú távú archiválása - 1. rész 2007-08-17, 22.07:00
Nyomtatás |
PDF
Mindenki tegye a szívére a kezét és válaszoljon őszintén: az elektronikus archívumok több problémát oldanak-e meg, mint amennyit felvetnek?
A felhasznált hardver és szoftver élettartamát meghaladó időtávú archiválás céljaira alkalmazott technológiai és szervezési módszerek egységesedése várható.
Megnevezés és rövid leírás
Az információs technológiák egyre gyorsabb fejlődése sokkal hamarabb elavulttá teszi a mindenkori hardvert és szoftvert, mint az azokkal előállított és tárolt információt, vagy annak megőrzésre méltó elemeit. A tömeges felhasználást jelentő üzleti, államigazgatási és magáncélú adatkezelés archiválási és visszakereshetőségi igényeit jelenleg olyan archiváló és dokumentumkezelő rendszerek próbálják kielégíteni, amelyek csak néhány éves távlatban tudják garantálni az archivált adatállományok felhasználhatóságát.
A középtávú (10–15 éves) és hosszú távú (több évtizedes, egyes esetekben elvileg korlátlan időtávú) archiválás követelményeinek és elvi megoldási lehetőségeinek kidolgozása megtörtént az elmúlt évtizedben, emellett néhány ambíciózus nemzetközi projekt is indult a digitális információtömeg archiválására. Az elkövetkező évek feladata a tartós archiválási technológiák és szabványok kidolgozása, valamint alkalmazói szintű elterjesztése.
Jelenlegi helyzet
Az adatgyűjtés, -feldolgozás és -elemzés technológiáinak fejlődésével, a felhasználói szintű alkalmazások terjedésével egyre több adatállomány jön létre elektronikus formában, ezek közül egyeseket eredetileg is számítógépen készített előállítója, mások papíron vagy más analóg hordozón születtek, és később digitalizálták őket, ismét másokat emberi beavatkozás nélkül automatizált rendszerek állítanak elő.
Korlátozott körben már megvalósult a kizárólag elektronikus iratkezelést alkalmazó "papír nélküli iroda", általánosságban a papír nélküli adatkezelés, emellett átfogó digitalizálási projektek születtek Magyarországon és nemzetközi szinten is. (Az archiválás szempontjából közömbös, hogy az elektronikus adatállomány hogyan jött létre, ezért a digitalizálás problémakörét csupán megemlítjük, mint a megőrzendő elektronikus adatállományok létrejöttének egyik forrását.)
Ugyanakkor már ma sem tudjuk olvasni az egy-két évtizeddel ezelőtt készült adatállományok egy részét, részben az adathordozók öregedése miatt, részben a ma használatos adathordozók formátumának megváltozása miatt, részben pedig az állomány visszakereshetőségét, olvashatóságát biztosító szoftverek változása miatt. Ehhez járul a felhasználók által használt informatikai eszközök egyre rövidülő életciklusa, a gazdasági modell, amely a fogyasztói társadalom értékrendjén alapul, s az információs társadalom kívánatos technológiai fejlődését összeköti az állandó innováció kényszerével, miközben az optimalizáció, a rendszerek hosszabb távú működőképességének biztosítása háttérbe szorul. Vannak ugyan biztonságkritikus szektorok (például honvédelem, stratégiai fejlesztések, bankszektor), ahol a fokozott megbízhatóság igénye az adatállományok hosszabb távú felhasználhatóságát is részben magába foglalja, ezek azonban többnyire nem foglalkoznak a közép- és hosszú távú archiválás általános problémáival.
A nagy iratkezelők számára kínált úgynevezett dokumentumkezelő rendszerek olyan hibrid rendszerek, amelyek megfelelő hardvertámogatással szkennelik a papír-alapú dokumentumokat, majd az eredetileg is elektronikus formátumban rendelkezésre álló dokumentumokkal (szövegfájlokkal, email-ekkel stb.) együtt kulcsszavas keresést tesznek lehetővé bennük, és megfelelő mutatókkal segítik a megőrzött papír-alapú dokumentumok előkereshetőségét. Ügyviteli hasznuk jelentős, azonban a hardver és szoftver avulása, főként pedig a rendszer szállítójától való függés csak néhány éves távlatban nyújt megoldást az elektronikus dokumentumok archiválására.
Ugyanezen okok miatt a szervezeti informatikai alkalmazásoknál szokásos, a biztonsági mentések mellett végzett archív mentések szintén csak néhány éves távlatban tekinthetők megbízhatónak.
A digitális kép- és mozgóképrögzítés, a tömörítési algoritmusok, a zenefájlok és Multimédia-állományok terjedése néhány széles körben elterjedt, de facto szabvány jellegű formátumot eredményezett; kérdéses azonban e formátumok élettartama, különös tekintettel a szórakoztató elektronikai alkalmazások generációváltásaihoz fűződő üzleti érdekekre.
A sorozat első része itt ér véget, kérjük térjen vissza, hogy olvashassa a folytatást!
Publikáló: Doc Doc, dátum: 2007. 08. 16. Forrás: IT3 >>>
|
|
|