Elektronikus adóbevallás, elektronikus számla, digitális aláírás – napjainkban egyre többet hallott szavak, fogalmak. Ennek alapján úgy látszik, hogy a világ és – Magyarország – a dokumentumok digitalizálása irányába mozdul.

Hol nagyobbak, hol kisebbek ezek a lépések, mindenesetre fel kell készülnönk arra, hogy előbb-utóbb a mi életünkben is megjelenek ezek a dolgok.

Talán először az adóbevallásunkat küldjük át elektronikusan, aztán a bankunktól digitálisan aláírt bankszámlakivonatot fogunk kapni, végül pedig szerződéseink elektronikus megkötését kezdeményezi egy nagy, jelentős piaci súllyal rendelkező vevőnk – ami és aki elől nem tudunk kitérni.

Ez utóbbihoz nyújt elméleti támpontokat a következő, több részletben közölt cikk, amely egy „Az elektronikus szerződéskötés” című dolgozat, internetre szerkesztett változata.

Bevezetés

Korunk az „internet mítosz”, a távközlési eszközök dominanciájának kora, egyben a felgyorsult élet kora: mára a fejlődés miatt mindenre kevés időnk maradt. Éppen annyi, hogy miután rácsodálkoztunk a világra, rögtön tényként is fogadjuk el és igyekezzünk együtt élni, változni vele.

Fokozottan érvényesül ez a jogi szabályozásban, hiszen a jogalkotás rögös útjain gyakran lemarad a jogalkotó és ez kifejezetten kerékkötője lehet a fejlődésnek. Az elektronikus szerződéskötés jogi szabályozásának épp az lehet elsősorban a funkciója, hogy az újdonsággal kapcsolatos bizonytalanságot, bizalmatlanságot leküzdje.

Ennek megragadásához igazodik jelen írás szerkezete, mely a szerződési jog rendszerét igyekszik követni, ezzel igazolva azt, hogy nem a szerződési jogtól idegen, hanem azzal koherens egészet alkotó jogintézménnyel állunk szemben.

Itt és most ezért az egyes részletszabályokon túlmenően, átfogó jelleggel az elektronikus szerződéskötés magvalósulásának lehetőségeit, jogrendszerben elfoglalt helyét keresem. Nem célom, és nem is lehet a témához kapcsolódó valamennyi kérdéskör felgöngyölítése, ezért a fogyasztóvédelem kapcsolódó rendelkezéseket, vagy az elektronikus aláírás szabályozását csak a fő irányvonalhoz leginkább kapcsolódó problémák kapcsán érintem.

Elsősorban a hazai jogra koncentrálok, a nemzetközi kitekintések vagy példálózó, vagy funkcióval bíró szeletek. Elengedhetetlen természetesen az Európai Unió szabályozásának áttekintése, tekintettel hazánk jogharmonizációs kötelezettségeire, melynek részben már eleget tett.

Igyekszem az elektronikus út fogalmát a lehető legtágabban, technológia-függetlenül értelmezni, ám ez valószínűleg lehetetlen vállalkozás. Remélem, hogy ez az írás legalább szellemiségében, megközelítésében ad valami maradandót, hiszen technológiai háttere hamarosan elavulttá válik.

Fogalmi alapvetés

Az elektronikus szerződéskötés fogalmát legegyszerűbben szerződés elektronikus úton történő megkötéseként lehet meghatározni, azonban ez a definíció azon túl, hogy tautológia, nem is ad semmilyen támpontot. Mit nevezünk elektronikus útnak? Milyen szerződéseket lehet így megkötni?

Tovább bonyolítja a képet, hogy az elektronikus szerződéskötés fogalmát mind a köztudat, mind a jogirodalom nagy része automatikusan összekapcsolja az elektronikus kereskedelemmel. Nem egyértelmű ellenben sem az elektronikus kereskedelem fogalma, sem az, hogy beszélhetünk-e elektronikus szerződéskötésről az elektronikus kereskedelem körén kívül. Ezért egyrészt szükséges néhány alapfogalom tisztázása, másrészt pedig az elektronikus szerződéskötés elhelyezése a polgári jog rendszerén belül.

E-Business, E-Commerce, Információs Társadalmi Szolgáltatás…

Az elektronikus kereskedelem (e-commerce) fogalma gyakran keveredik az e-business (elektronikus üzlet) és az elektronikus kereskedelmi kommunikáció fogalmával, valamint az Európai Unió irányelvének megjelenése óta együtt emlegetik az információs társadalmi szolgáltatás kifejezéssel. E fogalmak elhatárolása tehát alapvető jelentőségűnek bizonyulhat a téma szempontjából.

Az elektronikus kereskedelem – legtágabb értelemben – az üzleti célú illetve kereskedelmi kommunikáció része, amely továbbá elektronikus úton megvalósított egyoldalú, vagy interaktív kommunikáció (elektronikus kereskedelmi kommunikáció).

Az e-business még ennél is tágabb fogalom, amely az informatikai eszközök és rendszerek üzleti célú alkalmazását jelenti, függetlenül attól, hogy a felhasználás a belső (pl. termelési) folyamatokban, vagy pedig a külső jogviszonyokban, a kifelé irányuló kommunikációban jelenik meg, amely utóbbi megfelel az elektronikus kereskedelmi kommunikáció fogalmának.

Az elektronikus kereskedelem valójában az elektronikus kereskedelmi kommunikáció részeként határozható meg. Itt a kommunikáció mindig meghatározott személyek között jön létre és interaktív jellegű. Ezen belül is meg kell különböztetni a tág és a szűk értelemben vett (ún. indirekt és direkt) elektronikus kereskedelmet: tág értelemben elegendő annyi, hogy a szerződéshez vezető (sikeres, vagy meghiúsult) kommunikáció elektronikus úton történjék, míg szűk értelemben, azaz tisztán, akkor valósul meg, ha az ajánlattételtől a teljesítésen keresztül, az esetleges mellékkötelmek (például ügyfélszolgálat) teljesítéséig minden elektronikus úton történik.

A szűkebb értelemben vett elektronikus kereskedelem tárgya tehát olyan szolgáltatás, amely elektronikus úton nyújtható, tehát birtokba nem vehető dolog. Ezek körét hivatott lefedni az uniós irányelvek által életre hívott információs társadalmi szolgáltatás (ITSZ) fogalma, melyet a 98/34/EK irányelv definiál, ennek értelmében információs társadalmi szolgáltatásnak minősül a(z):

- (általában) ellenérték fejében,

- távolban lévők számára,

- elektronikus adatfeldolgozást (ideértve a digitális tömörítést is), továbbítást és –tárolást végző eszközök útján,

- a szolgáltatás igénybe vevőjének,

- egyedi kérésére / kezdeményezésére nyújtott szolgáltatás.

A magyar jogi szabályozás további pontosítást és lehatárolást tartalmaz az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás fogalomkörével kapcsolatban: kiveszi ugyanis e körből az ellenszolgáltatás nélkül nyújtott azon szolgáltatásokat, amelyek a szolgáltató, illetve az igénybe vevők részéről az Alkotmány által biztosított véleményszabadság gyakorlásának körébe tartoznak.

Jól látható, hogy az információs társadalmi szolgáltatás forgalomköre egyrészt – bár teljes mértékben lefedi, de – meghaladja a szűk értelemben vett elektronikus kereskedelem tárgykörét, másrészt e szűkebb értelmezésen túli elektronikus kereskedelemre egyáltalán nem alkalmazható.

Így például nem tekinthetőek elektronikus kereskedelmi szolgáltatásnak az interneten keresztül játszható, ingyenes és reklámtevékenységgel össze nem függő játékok, pontosan a kereskedelmi jelleg hiánya miatt. Az internetes keresőszolgáltatások ellenben határesetet képeznek, hiszen komoly hatást gyakorolhatnak az elektronikus kereskedelemre, elsősorban a metatag eszközén keresztül.

Az elektronikus kereskedelem és az elektronikus szerződéskötés kapcsolata

A tág értelemben vett elektronikus kereskedelem fogalmából levezetve elektronikus szerződéskötés jön létre a sikeres elektronikus kereskedelmi tevékenység kapcsán. Fontos kérdés az, hogy ez lefedi-e az elektronikus szerződéskötés egészét, vagy csupán egy – bár kétségkívül kiemelkedő – szelete annak.

Mivel az interneten a beszélővé (tartalomszolgáltatóvá) válás küszöbe alacsony, így e közegben tipikusnak tekinthetőek azok a szolgáltatások, melyek ingyenesen, minden kereskedelmi célzat nélkül a felhasználók rendelkezésére állnak. E szolgáltatások esetében aligha beszélhetünk elektronikus kereskedelemről, gyakran mégis szerződéses jogviszony jön létre a szolgáltató és a felhasználó között.

Elméletileg szinte mindenféle szerződés megköthető elektronikus úton, hiszen ennek általános feltétele a felek szerződéskötésre irányuló egybehangzó akaratnyilatkozata. Kivételt csak az egyes szerződéstípusokra vonatkozó speciális szerződéskötési feltételek, valamint az eltérő törvényi rendelkezések jelentenek.

Összefoglalva megállapítható, hogy az elektronikus szerződéskötés az elektronikus kereskedelem fontos eleme, amely elem azonban nem csupán kereskedelmi jellegű jogviszonyokban van jelen, bár jelentősége ezen a területen kiemelkedő.

Az elektronikus út

Ahhoz, hogy elektronikus szerződéskötésről beszélhessünk, fontos tisztázni az elektronikus út fogalmát, valamint azt, hogy alkalmas-e az elektronikus út szerződéskötésre, azaz egybehangzó akaratnyilatkozatok megtételére.

Az elektronikus út legtipikusabb, ám nem kizárólagos közege az internet. Ahhoz, hogy a jog legalább részben lépést tudjon tartani a technika rohamos fejlődésével, az elektronikus út deduktív megközelítése szükséges. Azaz a lehető legtágabban, egyetlen konkrét technológiához sem kötődve kell meghatározni fogalmát.

A magyar szabályozás, összhangban a vonatkozó uniós irányelvekkel, eleget tesz ennek a követelménynek, amikor az elektronikus út fogalmát „elektronikus adatfeldolgozást, -tárolást, illetőleg -továbbítást végző vezetékes, rádiótechnikai, optikai vagy más elektromágneses eszközök” alkalmazásaként határozza meg.

Az elektronikus szerződéskötés tehát ilyen eszközök alkalmazásával történő szerződéskötés. De vajon elegendő-e ennyi, azaz az elektronikus szerződéskötés beskatulyázható a szerződést létrehozó akaratnyilatkozat megjelenési formájának módozatai közé, vagy szélesebb helyet foglal el a polgári jog rendszerén belül?

A cikksorozat folytatódik, és az elektronikus szerződés helyének a vizsgálatával foglalkozik majd a jogrendszeren belül.

Szerző: Baranyi Bertold, dátum: 2006. 02. 22.