Az elektronikus szerződéskötés helye a jogrendszerben

Az elektronikus szerződéskötés fogalmának meghatározása nem lehet teljes anélkül, hogy el ne helyeznénk a hatályos polgári jog rendszerében. Ezt két oldalról közelítve tehetjük meg.

Egyrészt jogpozitivista felfogásban, azaz hogy milyen jogszabályok mely rendelkezései vonatkoznak rá. Másrészt pedig dogmatikai szemszögből, azaz arra a kérdésre keresve a választ, hogy létezik-e, létezhet-e viszonylag elkülönült elektronikus szerződési jog, vagy pedig az elektronikus szerződéskötés csupán a szerződési akaratnyilatkozatok elektronikus úton történő megtétele.

A két kérdéskör természetesen összekapcsolódik, és a dogmatikai jellegű megközelítésre nem adhatunk választ a jogpozitivista megközelítés elemzése nélkül. Ezért jelen fejezetben az uniós és a hatályos magyar jogszabályi háttér ismertetése után térünk rá a két kérdéskör komplex elemzésére.

Jogszabályi háttér

Az elektronikus szerződéskötés jogi szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon is három szinten valósul meg:

Első szinten, mint alapvető háttérjog az adott ország polgári jogi szabályozása és ezen belül az általános szerződési jog.

Második szinten az elektronikus szerződéskötés domináns megjelenési formái eleget tesznek egyes speciális szerződések kritériumainak, melyeket az Unió önálló irányelvekben külön szabályoz és amelyeket harmonizációs kötelezettségének megfelelően a magyar jogba megfelelően (szinte tükörfordításként) átültettek.

Harmadik szinten pedig a kifejezetten az információs társadalmi szolgáltatásokra és az elektronikus kereskedelemre vonatkozó uniós irányelvek és az ezt átültető magyar jogszabályok.

Szükséges megvizsgálni az utóbbi két szinten megjelenő jogszabályok hatályát ahhoz, hogy teljes képet kapjunk arról, az egyes elektronikus úton kötött szerződések mely szinteken vannak szabályozva, és hogy a szabályozás megfelelő mértékben lefedi-e a kérdéses területet. Továbbá arra is itt kapunk választ, hogy mely szerződések köthetőek meg elektronikus úton.

Fordított sorrendben vizsgáljuk az egyes szinteket, mert az így táguló körben szabályozott területek mellett ebben a formában jól körvonalazódik azon szerződések köre, amelyeket a jog e két szinten nem szabályoz, illetve, amelyek nem köthetőek meg elektronikus úton.

A speciálisan az elektronikus szerződéskötésre vonatkozó jogszabályok hatálya

Ezek a jogszabályok természetesen nem csupán (és nem elsősorban) az elektronikus szerződéskötésre vonatkozó szabályokat tartalmaznak. Az elektronikus aláírásról szóló jogszabályok elemzését, amennyiben túlmutatnak jelen cikk keretein, nem érintjük.

Az elektronikus kereskedelemről szóló törvény hatályáról szóló rendelkezések alapján a törvény kizárólag a szűk értelemben vett (azaz tiszta, vagy direkt) elektronikus kereskedelem körében szabályozza az elektronikus szerződéskötést. Vagyis csak azokban az esetekben, amikor nemcsak a szerződéskötés történik elektronikus úton, hanem a szerződés tárgya is „elektronikus úton […] nyújtott szolgáltatás”. Bár a törvény címében és értelmező rendelkezései körében is megjelenik az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás – korántsem egyértelmű – fogalma, ebben az értelmezésben mégsem tartozik hatálya alá például az elektronikus úton történő pizza-rendelés.

Kérdéses, hogy ezt a szigorú értelmezést a joggyakorlat mennyiben érvényesíti, hiszen a jogalkotó valószínűleg nem kívánta ilyen szűkre szabni a törvény hatályát. Továbbá – jellemzően a fogyasztói szerződések tekintetében – a törvény olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyek alkalmasak a tág értelemben vett elektronikus kereskedelem igényeit is hatékonyabban kielégíteni, mint az általános, vagy a távollevőkre vonatkozó szabályok.

A cikk további részében nem kívánunk ezzel a problémával külön foglalkozni, mert véleményünk szerint vagy a joggyakorlat tágítja ki a törvény hatályát (az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás fogalmának átértelmezésével), vagy a jogalkotó kényszerül erre (ez utóbbi megoldást koherensebbnek tartjuk).

Kiveszi a törvény hatálya alól az elektronikus levélcím fenntartását és az elektronikus magánlevelezést, ám ezek vagy egyáltalán nem, vagy nem jelentősen (csupán a „consumer to consumer” szerződések körében) befolyásolják az elektronikus szerződéskötés egyes kérdéseit.

Az elektronikus aláírásról szóló törvény jelentős kitétele, hogy kizárólag elektronikus úton nem köthetőek meg a családjogi és öröklési jogi szerződések. Ennek indokai – a fokozott biztonsági követelmények és az adott jogviszonyok jellege – kellő alapot adnak, ám az elektronikus szerződéskötés elterjedése és a bizalom növekedése ugyanígy indokolhatja később e szabályok „lazulását”.

A távollévők között kötött szerződésekre vonatkozó jogszabályok hatálya     

A rendelet hatályát vizsgálva az elsőként levonható következtetés az, hogy a távollévő között kötött szerződés fogalma nincs teljesen összhangban a kifejezés hétköznapi értelmével. A rendelet valamilyen távközlő eszköz segítségével megkötött fogyasztói szerződésként értelmezi, így valójában hatálya csak a fogyasztói szerződésekre terjed ki, de kimondja egyben szubszidiárius hatályát is, így (bár ez rendeleti voltából is következik), nem szűkíti le a harmadik szinten szereplő jogszabályok (törvények) hatályát.

Több szerződéstípust kivesz a törvény a hatálya alól, és ugyancsak több szerződésfajtánál egyes szakaszokra korlátozza hatályát. Ezeknél a szerződéstípusoknál tehát a Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályai adnak csak iránymutatást.

Összefoglalva tehát: Elektronikus úton nem köthetőek meg a családjogi és öröklési jogi szerződések. Továbbá csupán a Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályai vonatkoznak azokra az elektronikus úton kötött szerződésekre, melyek nem fogyasztói jellegű szerződések és tárgyuk nem információs társadalmi szolgáltatás, és azok a fogyasztói szerződések, amelyeket a távollevők közötti szerződéskötésről szóló kormányrendelet kivesz hatálya alól.

Az elektronikus szerződéskötés helye a polgári jog rendszerében - Elektronikus szerződési jog?

Az előző pont összefoglalásából úgy tűnhet, hogy az elektronikus szerződéskötés szerződési jogunk „mostohagyermeke”.

Még inkább így volt ez az elektronikus aláírás szabályozása előtt, hiszen nem volt lehetőség elektronikus úton az írásbeliség követelményeinek eleget tenni. Ekkor az elektronikus szerződéskötést a ráutaló magatartással megkötött szerződések (reálaktusok) egy vállfajaként lehetett aposztrofálni.

Mára – köszönhetően annak, hogy az Európai Unió a kérdéskört prioritásként jelölte meg – jelentős előrelépések történtek abban az irányban, hogy az elektronikus úton megkötött szerződéseket egyenrangúnak ismerjük el a „hagyományos” szerződésekkel.

Deklaráció szintjén szinte megfordult a helyzet és az elektronikus szerződéskötés, mintegy kiemelt részévé a szerződési jognak. Felmerül a kérdés, hogy beszélhetünk-e elkülönült értelemben vett elektronikus szerződési jogról.

Több okból sem: Egyrészt a gyakorlat nem támasztja alá a deklaráció szintjét, hiszen elterjedtségének hiánya sem igazolja ezt. Másrészt mert a deklaráció szintjén megvalósuló kiemelés csak átmeneti jellegű, párhuzamba állítható a pozitív diszkrimináció intézményével.

Végül pedig, az egyes speciális szabályok valójában – mint később látni fogjuk – mind egyetlen jellemzőjére vezethetőek vissza az elektronikus szerződéskötésnek, a szerződés megkötésének speciális módjára, eszközére. Minthogy ebből a tényből – többnyire - levezethetőek a speciális szabályok indokai, nem látom értelmét az elektronikus szerződéskötést kiemelni a kötelmi jog rendszeréből.

Véleményünk szerint az elektronikus szerződéskötés helye a hatályos szerződési jogunk rendszerében a szerződés megkötésének körében, az általános szerződési feltételek, az árverés, a licit és a tender mellett a szerződéskötés speciális módozatai között van. Ezért semmiképpen sem beszélhetünk elkülönült értelemben vett elektronikus szerződési jogról.

A cikksorozat folytatódik az elektronikus szerződés létrejöttével, folyamatával és más – reméljük, hogy a legtöbbünk számára egyformán – izgalmas témával.

Szerző: Baranyi Bertold, dátum: 2006. február 27.